Isteni csoda, hogy fennmaradtunk...

2024. augusztus 20-án Szepsiben is hálát adtunk áldott múltunkért. Az oltár elé helyeztük a Szoták Gábor, makranci lakos készítette Szentkorona másolatot, amit a makranci templombúcsú alkalmából megáldott kenyérrel és zsemlékkel együtt a szentmise után szétosztottunk a szentmisén résztvevőknek.

A Szent Korona történelmünk egyik legfontosabb kincse. Nemzeti ereklye: a Szent István-i államiság, a függetlenség, az ország-egység és nemzeti identitásunk jelképe.

A Szent Korona kifejezés elsőként 1256-ban fordul elő. Azért nevezzük a koronát szentnek, mert áldott elődeink a szent királyokhoz, elsősorban Szent Istvánhoz kötötték. Az 1256-ban említett Szent Korona már biztos, hogy a mai korona. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor állították össze a görög és a latin részeiből, de azt igen, hogy 1205-ben külföldre vitte Aragóniai Konstancia magyar királyné az akkor még kisgyermek fia számára. Árpád-házi András herceg majdnem háborút indított, hogy visszaszerezze.

Összesen öt koronázó-városunk volt. Szent Istvánt Esztergomban koronázták, a mai bazilika szomszédságában. Majd Székesfehérvár lett az ország temetkezési helye és koronázó-városa egészen az 1520-1530-as évekig. Mivel a török elfoglalta Székesfehérvárt, a harmadik koronázó-város 1563-tól 1830-ig Pozsony lett. A 17. században egy királyt és két királynét viszont Sopronban koronáztak. Végül Buda lett még koronázó-város. 1792-ben I. Ferencet és feleségét ott koronázták meg, majd Ferenc Józsefet és IV. Károlyt is. Ha ma lenne koronázás, az Budapesten történne, az esztergomi érsek a miniszterelnökkel együtt koronázna, természetesen a Szent Koronával. Ha a király feleségét is megkoronáznák, ő királyné lenne.

A Szentkoronát tizenegyszer menekítették külföldre, kétszer elrabolták, sőt még el is veszítették. 14. század kezdetén Csehországból Ausztrián át hozták haza. Erről képi ábrázolás tanúskodik a Képes Krónikában. Ma úgy tudjuk, négyszer temették a föld alá. 1849-ben kétszer ásta el Szemere Bertalan, mert az első alkalommal meglátta valaki. Mivel 1608-tól a törvények kimondták, hogy a koronát nem lehet Magyarország határain kívülre vinni, és Szemere, jogtudósként tisztában volt ezzel, ezért ásta el a koronát, hogy magyar földben nyugodjon. Szerencsére 1853-ban a koronát Ferenc József titkosrendőrei megtalálták. A legvalószínűbb, hogy Kossuth Lajostól jutottak ehhez az információkhoz. Az ő egykori titkára ugyanis kettős ügynök volt a császári kémszolgálatnál. Isten a görbe vonalakkal is egyenesen ír. Ha nem találták volna meg, ma nincs Szent Koronánk. A Vaskapu vízlépcső építésekor ugyanis vízzel árasztották el azt a területet, ahol Szemere elásta.

A Szent Koronát beavató koronának is tartják, és általában azt gondolják, hogy csak koronázáskor használták. A frissebb kutatások azonban azt bizonyítják, hogy 1463-tól több mint harminc alkalommal tették ki koronázáshoz nem kötődő közszemlékre. A modern korban a korona közszereplővé válik, egyre gyakrabban állították ki, hogy minél többen láthassák.

Közszemlére tették ki pl. 1790-ben, amikor hazahozták Bécsből, azután 1820-ban, az uralkodó magyarországi látogatása idején, és az 1853-as őszi megtalálása után is. 1896-tól vált gyakorlattá, hogy országos ünnepségek alkalmával a korona főszerephez jut. Ekkor vitték át az épülő Parlamentbe. A kupolacsarnokban a Szentkorona jelenlétében hozták meg a millenniumi törvényt. Az 1938-as Szent István-évben a budai királyi palota Márványtermében állították ki, több tízezer látogatója volt. 1978-ban, amikor hazahozták az Egyesült Államokból, a Nemzeti Múzeumba vitték, állandó közszemlére. 2000. január 1-jétől a Parlamentben látogatható.

A becses adományt az ajándékozó a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontnak szánta, hogy ott is beszédesen bizonyítsa: úgy a Szentkorona, mint mi áldott örökösei - Isteni csoda, hogy fennmaradtunk…