Legeltesd bárányaimat...

Főtisztelendő Fekete Szabolcs Benedek szombathelyi segédpüspök vezetésével 2024. szeptember 30 – október 3. között tartotta Mátraverebély – Szentkúton ez évi lelkigyakorlatát a felvidék magyar anyanyelvű papsága.

Ezúton is nagy köszönet és hála Istennek és egymásért. Igen, egymásnak és egymásért. Köszönet és hála a hivatásért, a kiválasztottságért és a misszió vállalásáért. Köszönet és hála azért a kegyelmi pillanatért, amire a Püspök atya így emlékezik: „Hivatásom története nekem a kiskorom. Mint általában a legtöbb pap, én is ministráltam, kezdetben kevésbé örömmel, inkább csak kötelességből, mert menni kellett, de volt egy átbillenés az én életemben is, egy hétköznapi szentmise. Az átváltoztatás után, amikor azt kellett mondani, hogy „Uram, én nem vagyok méltó”. Konkrétan emlékszem arra a szentmisére, hogy én akkor ott tudatosítottam: én ugyan nem vagyok méltó, de engem meghívtak a papságra. Onnantól kezdve tudatosan készültem, ötödikes általános iskolás voltam.”

Azóta sok visz lefolyt a Perény patakon és a Dunán, de a lelkesedése, ahogyan az most is megtapasztalható volt nem lankadt, ég… Köszönet és hála érte Istennek és bátor elődeinknek, mindenekelőtt Kviriniusz vértanúnak, Szent Márton püspöknek, Boldog Batthyány-Strattmann Lászlónak, Isten szolgája Mindszenty József, bíboros úrnak és Boldog Brenner János atyának, akik életmagatartásukkal olyan lelkiségi irányt mutatnak mindnyájunknak, hogy a nagyon nehéz időkben, bátor kiállásunkkal miként lehetünk vonzó példák napjaink Istent kereső embereinek.

Jó volt ezt tudatosítani, annak visszhangjában is, hogy a minap Budapesten a Pázmány Péter Katolikus Egyetem - Szent II. János Pál díszteremében 2024. szeptember 24-én „Közösségi kiengesztelődés és megbocsájtás Esterházy János életműve és vértanúsága fényében” címmel konferenciát rendeztek, amelynek meghívott fővendége S.E.R. Mons. Domenico Battaglia nápolyi érsek volt.

A találkozó egy sorozat nyitányának volt a folytatása. Keresni és megtalálni arra a választ, hogy Kelet-Európa és benne a Kárpát-medence népeinek közösen elszenvedett különféle sérelmei, megaláztatásai, a rágalmak, a hamis vádak és a szándékos féligazságok terjesztésének és a gyanúsítgatásoknak a leleplezése miként tágítja  az Egyház belső és külső életterét – határon innen és határon túl. A szentek, a vértanúk és a hitvallók közös szenvedése ugyanis a legmeggyőzőbb összetartozás. Az együtt szenvedők közössége (communio in compassione) erősebb hangon beszél minden megosztó tényezőnél, minden leírt vagy kimondott szónál. Minden igehirdetésnél. Az együttszenvedés – compassion - több mint a közös nyelv, a dal és a dallam, a szokás, vagy a sajátos kultúra megélése.

Az utóbbi években több boldoggá- és szentté avatás történt Közép-Európában is, ami kétségtelenül a helyi egyházak elevenségét fejezi ki. Bizonyítva, hogy a Megváltó mindenható jelenléte a hit, a remény és a szeretet gyümölcsei által - közöttünk is megtermettek. Jó volt szemlélni a képgalériában a kassai származású Slachta Margitot, Jaschkó István jezsuita atyát, Boldog Salkaházi Sára testvért és a három szent kassai vértanút.

Ismételt nagy köszönet és hála, hogy együtt lehettünk és együtt szenvedünk. Imádkozzunk és cselekedjünk, tegyünk meg továbbra is minden tőlünk telhetőt azért, hogy amint a kegyelem révén a szűkebb pátria szentjei, vértanúi, boldogjai életáldozata Isten előtt beteljesedett, úgy hűséges és odaadó lelkipásztori szolgálatunk ezután is visszhangozza személyes meghívásunkat, a püspök atya mottója szerint: „Legeltesd bárányaimat,” (Jn 21,15).