Mindenkiben tisztelni és szolgálni az evangélium hirdette emberi méltóságot...

2025. március 16-án ismét ünnepelni és emlékezni jöttünk össze, délelőtt Bodollón, a szentmise után a templomkerti, délután Szepsiben a köztemetőben felállított kopjafánál. Ezt teszi minden jóakaratú ember, azóta, amióta közösségként létezik a földön. Az 1848/49-es események kapcsán ismét ünnepi díszbe öltöztünk, mindenekelőtt lélekben, de kokárdát is tűztünk a kabátunkra, hogy kívülre is megmutassuk azt, amit belül érzünk. Ilyenkor szerte a nagyvilágban harmonizálva egymáshoz igazodik minden magyarul érző ember szívdobbanása és öltözete. Összejövünk, szakrális pillanatként: együtt lenni, visszanézni és jövőt álmodni.

 Azt mondjuk, mondják, hogy népünk határozott szellemi, kulturális újjászületését Kölcsey Ferenc Himnuszától, 1823. január 22-től számítjuk. A szabaddá válását 1848. március 15-től, amikor elkezdődött az önkényuralmak különböző szimbólumainak: a kétfejű sasok, a vörös és a sárga csillagok céltudatos lehullattatása a nemzet épületeinek homlokzatáról, az egyének és a kisebb-nagyobb közösségek tudatvilágáról, hogy felváltsák őket a mindenkori nemzedékek önazonosító feliratai, ami 1956. október 23-án nyert végső megerősítést.

 Jó emlékezni és emlékeztetni ezekre a jeles napokra, tényekre, vágyakra és álmokra, amikor látva láttunk, hogy a különböző események még a legsötétebb időkben is képesek voltak kiragadni az adott nemzedéket a mocsárból és a haldoklásból.

 Mindezek tudatában imádkoztunk közösen, mivel Urunk, Jézus Krisztus életpéldájából tudjuk, hogy életünknek az ad valódi értelmet és értéket, ha minden igyekezetünkkel az emberiség jó ügyét szolgáljuk. Akkor élünk jól, ha igazságosan élünk. Ha minden cselekedetünk és szavunk mélyén ott van a helyes szándék: nem ártani a másiknak. Ha megkíséreljük – feltűnés és hiúság nélkül – segíteni az embereket. Néha azzal, hogy nem hallgatjuk el az egyszerű igazságot. Máskor meg azzal, hogy nem mondjuk tovább mások hazugságát. Ismét máskor azzal, hogy nem mondunk igent, amikor mindenki igent kiabál. Néha meg azzal, hogy kimondjuk a nemet akkor is, amikor mindenki hallgat, és hallgatunk akkor, amikor mindenki vádaskodik.

 Erről az értékrendről beszéltek a szónokok, szólt az igehirdetés, a közös ima és a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont ünnepi műsora a kultúrház nagytermében, amelyet látványos, nem mindennapi, lovas-bandérium kísérte dobszós felvonulás előzött meg a városon át a kopjafától a kultúrházig.

 Adja Isten továbbra is mindnyájunknak Szentlelke segítségét és világosságát, hogy meglássuk azt, amit tennünk kell és megvalósítsuk azt, amit helyesnek ítélünk. Bocsássa meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, hiszen tudván tudjuk, hogy halálos ágyunkon csak akkor pihenünk majd nyugodtan, ha életünk mindennapján, minden öntudatunkkal, igyekeztünk mindenkiben tisztelni és szolgálni az evangélium hirdette emberi méltóságot.