Szerény agapéban részesültek...

2024. október 13-án ismételten nagy tisztelettel és szeretettel köszönthettük a megjelenteket és a Mária Rádió hallgatóit a bodollói Sarlós-Boldogasszony filiális templomból, ahol a lelki találkozók 22. évfordulóján, immár 263. alkalommal tartottunk engesztelő imatalálkozót. A szentmise főcelebránsa Gábor Bertalan, pápai káplán, szepsi esperes plébános volt, akivel együtt misézett, Lucsko Márton, jánoki plébános és Pankulics Patrik, görög katolikus parókus.

A liturgián orgonált és énekeket vezette – Bányász Emőke, okleveles kántor. Technikai munkatársak – Kuzma Norbert és Király Antal, okleveles mérnökök, valamint Cehelnik István, Simko Imre és Melega Mária a Mária Rádió önkéntesei voltak.

A szentmise az imát kérők szándékára lett bemutatva. A zarándokok ismét számos kérést fogalmaztak meg, amelyek megvalósítását és megvalósulását a rózsafüzér világosság titkainak közös imádsága által szerettünk volna jobban megérteni. A szentmise végén a Szentségimádás volt: engesztelés a bűnökért, amelyekkel Isten, egymás és önmagunk ellen vétettünk.  A szentségi áldás után megáldásra került a Kottás Harangszó újabb kiadása Szvorák Katalin Kossuth-, és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes és előadóművész-nő, jóvoltából, erkölcsi és anyagi támogatásával, valamint Király Tamás okleveles szobrászrestaurátor és Bányász Emőke kántornő közreműködésével. Ezúton is nagy köszönet és hála mindenkinek, aki részt vállalt abban, hogy így is kifejezésre juthasson nemes összetartozásunk – határon innen és határon túl. Külön öröm és nagy megtiszteltetés számunkra a művésznő személyes látogatása közénk és gyönyörű éneke a szentmise felajánlási részében.

A szentmise kezdetén Király Antal, templomatya köszöntötte az egybegyűlteket Főtisztelendő Atyák! Kedves vendégek, kedves rádióhallgatók Szlovákiából és a határon túlról! – mondta. Szentmisénk kezdetén én is szeretettel üdvözlöm és köszöntöm Önöket. Nagy örömmel állok itt és köszönöm meg kedves mindnyájuk becses jelenlétét! Örülünk és köszönjük az Úrnak, hogy - a 22 évvel ezelőtt, 2002. október 13-án egyházközségünk hívei a Fatimai zarándoklatukból hozott Mária-szobor elhelyezésével - havonta ima és engesztelő találkozót tarthatunk.

A 22 esztendő alatt, sok minden történt. Ha visszaemlékezünk, tizennyolc évvel ezelőtt - 2006. március 20-án - Erdő Péter bíboros úr először azért látogatta meg templomunkat, hogy együtt imádkozzon velünk népünk lelki megújulásáért és elhozza a 100 éves Makranci templom részére a nagy ajándékot: patrónusa, Szent István Király ereklyéjét, ami azóta fokozatosan kiegészült a feleség, Boldog Gizella és gyermekük, Szent Imre ereklyéjével, sőt Boldog IV. Károly, az utolsó osztrák császár és magyar apostoli király ereklyéjével is.

A Bíboros atyával másodízben, látogatása 10. évfordulóján – 2016. május 13-án találkoztunk, amikor ünnepélyesen megáldotta a látogatás jubileumára készült szárnyas-oltárt, Király Tamás és Kiss Virág Glória alkotását. A szentmise végén került sor a Budapest XVIII. kerület egyházi iskoláinak és a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont testvériskolai egyezményének aláírására is, valamint a Szepsiben épülő egyházi iskolaközpont alapkövének a megáldására. Hála Istennek, a magyar kormánynak és sok-sok jóakaratú ember összefogásának, ma örömmel jelenthetjük, hogy az egyházi iskola felépült és 2023. május 16-án a Bíboros úr, Érsekfőpásztorunk jelenlétében és kérésre meg is áldotta. A jelen iskolaévben már 287 növendék okításával és nevelésével folyik ott a tanítás – óvodai, alapiskolai és gimnáziumi szinten. A rózsafüzér 5. titkát a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont két új növendéke - Lisovszki Áron és testvére Viola - imádkozta szüleik kíséretében.

Az is közismert, hogy a Bíboros úr történelmi látogatását a Petőfi-év bicentenáriuma kapcsán az egyházi iskola udvarán egy fiatal tölgyfa és egy Petőfi - körtefa elültetéssel tettük emlékezetessé. Elsősorban azért, mivel tudván tudjuk, hogy a fa a szél kihívásaira gyökereivel válaszol.

A héten, csütörtökön az iskolaközpont kápolnájában esperesi körzetünk papjai lelki napjuk keretében együttmisézésével adtak hálát a 22 éven át itt kapott kegyelmekért. Egy hete, október 6-án vasárnap délután öt órakor Ferenc pápa Róma legősibb és első Mária templomában a püspöki szinódus résztvevőivel és a római hívekkel együtt a Római Nép Üdvössége kegykép előtt rózsafüzér imát mondott a világ békéjéért fohászkodott. Az ima szövegét emlékként mi is kiosztottuk és a rózsafüzér imánk után közösen el is imádkoztuk.

Igen, amit teszünk, igyekszünk mindent tudatosan tenni, mert szilárd meggyőződésünk, hogy előbb-utóbb mindnyájunk életében eljön egy pillanat, amikor rájövünk: kell, hogy legyen egy hely, egy nyelv, egy otthon, ahol az ember az övéi között, szeretetben, biztonságban élheti életét, ahová visszatérhetünk, ahol az élet nem hullik a semmibe. Vagyis ismételten tisztelettel kértünk mindenkit a templomban és otthon a készülékeknél, imádkozzunk és engeszteljünk továbbra is, hogy amikor majd - a ma még kételkedők, rádöbbenek az evangélium értékrend fontosságára és szükségességére - az itt élő hívek, tanulók és tanítók, nevelendők és nevelők példás és az evangéliumi értékekhez való tudatosan ragaszkodó élete gyümölcseként - legyen még haza, egyház és nemzet.

A szentmise záró részeként Szentségimádás következett és engesztelés, magyarul és szlovákul. Majd ismét Király Antal, okleveles mérnök mondott köszönetet. Vannak dolgok, amelyeket emberek építenek és vannak dolgok, amelyek Isten kegyelméből növekszenek. Egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a 2002. október 13-a óta itt összegyűlő lelki közösség is, Isten kegyelmének a műve.

Amint arról már hírt adtunk főegyházmegyénk alapításának 220. és a bodollói zarándoklatok 22. évfordulója kapcsán kiadásra került a Kottás Harangszó 3. kiadása. Ezzel a tettünkkel is azt szerettük volna bizonyítani és elérni, hogy még inkább legyünk egyek a hitben, a reményben, az örömben és a szeretetben. Keresni és választ találni arra, hogy Kelet-Európa és benne a Kárpát-medence népeinek közösen elszenvedett különféle sérelmei, megaláztatásai, a rágalmak, a hamis vádak és a szándékos féligazságok terjesztésének és a gyanúsítgatásoknak a leleplezése miként tágíthatja az Egyház belső és külső életterét – határon innen és határon túl. Szerény meggyőződésünk, hogy szentjeink, vértanúink és hitvallóink közös szenvedése a legmeggyőzőbb összetartozás. Az együtt szenvedők közössége (communio in compassione) ugyanis erősebb hangon beszél minden megosztó tényezőnél, minden leírt vagy kimondott szónál. Minden igehirdetésnél. Az együttszenvedés – compassion - több mint a közös nyelv, a dal és a dallam, a szokás, vagy a sajátos kultúra megélése.

Most, amikor 22 év távlatából visszatekintettünk, elmondhattuk: nem sok idő, de nem is kevés. Hála Istennek van mire emlékezni, van miért hálát adni, de van miért engesztelni és bocsánatot is kérni. Hálát adtunk a megmaradásért és bocsánatot kértünk a kishitűségért, a könnyelműségért, a nemtörődömségért, hogy elfelejtettük – egymásra bízattunk. Sőt, érték bízatott ránk, hitben, kultúrában, erkölcsben és magatartásban. Köszönet és hála, hogy az értékőrzés átadásának és továbbadásának a kötelességét – nemzedékről, nemzedékre – itt, ezen a szent helyen is tudatosítjuk, erőt és bátorítást kérhetünk és kaphatunk a hogyanok felismeréséhez és megvalósításához.

Ez a tény azonban felelősségtudatra is sarkall minket, mert ahogyan minden magatehetetlen, ajándékként érkező gyermek a megajándékozott együttérzése nélkül elpusztulna, úgy - bármennyire is furcsának tűnik - de az értünk emberré lett Isten is, nélkülünk nem valósíthatná meg terveit. Igenünkre vár. Beleegyezésünkre. Nem akarja, hogy elpusztuljunk.

Intézményeink léte, élni akarásunk jele. Kellő garancia arra, hogy a kapott adományok az idén sem voltak hiábavalóak. Köszönjünk az együttgondolás nemes gesztusát! Adja Isten, hogy keresztény magatartásunk ezután is a legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint történjék: Isten, család, haza, nemzet értékrendben, amelyet egyházi iskolánk mottója így fejez ki: Cum Deo, pro Patria et Invicem – Istennel, a hazáért és egymásért. Ezúton is köszönünk mindennemű lelki és anyagi támogatást.

A lelki találkozó végén áldáskérés következett az imakönyvekre és mindazokra, akik azt hálás szívvel veszik majd kezükbe – imádkozni és énekelni. Mialatt a jelenlevő papok szenteltvízzel meghintették az énekes-imakönyveket, a közismert Boldogasszony anyánk… kezdetű éneket énekeltük nagy hálával, bizalommal és odaadással. Oltárcsók következett, térdhajtás és elvonulás a templomon keresztül a sekrestyébe. Majd a papság és a meghívott vendégek felvonultak a templom emeleti közösségi termébe, ahol a helyi Csemadok jóvoltából szerény agapéban részesültek.