Szilárd kősziklára építeni, Benne bízni, Őt követni...

2024. október 21-én a szentmisében mi is megemlékeztünk Boldog IV. Károlyról, az utolsó osztrák császárról és az apostoli magyar királyról, aki 1887-ben született. 1911. október 21-én kötött házasságot Bourbon-Pármai Zitával, akivel és később gyermekeivel példás családi életet élt - igazi családegyházat, amelyet a legszentebb Eucharisztia bensőséges szeretete és a Boldogságos Szűz Mária iránti áhítat jellemezett.

 1914-ben, az első világháború idején lett Ausztria császára. Magyarország királyává 1916. december 30-án, Budapesten a Mátyás templomban koronázták meg. Őszintén szerette és becsülte népünket, magyarul éppen olyan jól beszélt, mint németül.

 Budapesten a koronázási ünnepségen fényképpel igazolható, hogy részvett többek között a makranci hívek küldöttsége is. Ezért talán nem véletlen, hogy a makranci templom új oltárában az első szent magyar család - szent István király, Boldog Gizella és szent Imre - ereklyéi mellett megtalálható az utolsó magyar király csontereklyéje is, amit 2020. augusztus 23-án ünnepélyesen az unoka, Habsburg György nagykövet és a dédunoka Habsburg Konstantin helyezett el.

 Boldog IV. Károly keresztény katolikus uralkodóként az igazságos és tartós békére törekedett. Miután az akkori államrendet megdöntötték, 1919-ben száműzték az országból. Mély szegénységben élt, amit Istenbe vetett őszinte bizalommal viselt. Súlyos betegség következtében 1922. április 1-jén halt meg Madeira szigetén, miközben az Úr Jézus nevét hívta segítségül.

 II. János Pál pápa avatta boldoggá 2004. október 3-án a Szent Péter téren. Emléknapjának – más szentektől eltérően – nem halála, hanem a Zita hercegnővel való házasságkötése napját, október 21-ét jelölte ki, ráirányítva a figyelmet példás házaséletére, ezzel is kihangsúlyozva, hogy a szentté válás egyik útja a házasság.

 Károly király sokak által tragikusnak bélyegzett életútja és életműve, amely a 20 évvel ezelőtti boldoggá avatásban teljesedett be, arra hív bennünket, hogy az evangélium és a hit fényével tekintsünk a nemzetünk és benne saját életünk viharaira és küzdelmeire.  Felmerülhet bennünk is a kérdés, hogy vajon a Krisztusba vetett hit, az evangéliumra épített élet és a keresztény értékrendszer megélése elgyengít vagy megerősít bennünket?

 Vajon gyengeség-e a kötelességeinket hivatásként megélni? Károly király Isten akaratának tulajdonította, hogy a nem várt uralkodói felelősség és egyben a hatalom végül is az ő vállára került. De ezt a birodalom népeinek szolgálatára igyekezett fordítani és nem a másokat elnyomó, másokon zsarnokoskodó emberi logika szerint akarta élni. 

 Vajon gyengeség-e a békére törekedni? Az emberi élet tele van érdekkülönbségekkel és konfliktusokkal. A világ logikája szerint az győz, aki erővel rá tudja kényszeríteni akaratát a másik emberre. Holott a béke az igazságban megvalósított kompromisszumok, a helyesen felismert döntések és a másik szempontjainak megértésére törekvő szív eredménye. 

 Károly király béketörekvései a háború borzalmaiban és a birodalmát alkotó nemzetiségek között arra hív bennünket, hogy személyes életünkben is törekedjünk a kiengesztelődés és a béke szolgálatára.

 Vajon gyengeség-e a másiknak ajándékozott élet? Károly király szeretetteljes és példamutató házassága Zita királynővel bizonyíték számunkra, hogy a másiknak odaajándékozott életünkkel tudjuk megélni a szeretet azon fokát, amely legyőz minden félelmet. A keresztény szeretet tökéletessége azt jelenti, hogy életünket adjuk a barátainkért, ahogyan arra az Úr Jézus is példát adott nekünk az ő életáldozatával.

 Isten arra hívott bennünket, hogy gyümölcsöt hozzunk, maradandó gyümölcsöt, olyan kincseket gyűjtsünk, amelyek megmaradnak az örök életre. Abban a világban, ahol a személyes érvényesülés, a saját boldogság keresése a legfőbb cél, ott talán gyengeségnek tűnhet a másikért meghozott áldozat. Ám, ha boldogéletű királyunk, Károly életére tekintünk, felismerhetjük, hogy az evangéliumi boldogság nem önmagunk felmagasztalásában, hanem éppen ellenkezőleg, az Istennek és a felebarátnak szabadon odaajándékozott életben van elrejtve.

 Vajon gyengeség-e a szenvedés vállalása, az életáldozat? Károly király, szenvedéseit és küzdelmeit népeiért ajánlotta fel. Ha megpróbáltatásaink közepette megéljük emberi korlátaink és gyengeségeink súlyát, ez bizony sokszor reménytelenséget és kilátástalanságot gyújt a szívünkben. Ám Krisztus Urunk értünk szenvedett kínhalála, a Kereszt diadala erőforrássá lehet számunkra. Krisztus szeretetéből ugyanis erőt tudunk meríteni ahhoz, hogy értelmet, célt és bátorítást találjunk a gyakran igazságtalannak és reménytelennek tűnő küzdelmeinkben.

Az utolsó magyar király életpéldája arra hív bennünket, hogy megélt keresztény hitünkben találjunk rá az Evangélium igazi erejére. Legyünk mi is bátran az Istenbe vetett bizalom emberei, akik bár a világ szemében sokszor nem találunk megértésre és dicséretre, de a béke, a szeretet és az áldozatvállalás útján járva tanúságot tehetünk arról, hogy érdemes az éltünket, családjainkat, népünket és nemzetünket Krisztusra, a szilárd kősziklára építeni, Benne bízni, és Őt követni.