Jó Pásztor vasárnapja – 2021

Gábor Bertalan | 25.4.2021

 

Jó Pásztor vasárnapján 2021. április 25-én, a délelőtti szentmiséken a hagyományokhoz híven az idén is köszöntöttük lelkipásztorainkat.

Délután a templomon kívül kétnyelvű közös Via Lucis ájtatosságot tartottunk, amelynek kezdetén a rózsafüzér-társulat jóvoltából és anyagi támogatása révén megáldásra került a Mgr. Peter Sojka, szobrászművész által felújított Szent József szobor.

Az evangéliumok tanúságát és az egyház hitét összefoglaló Katolikus Egyház Katekizmusa szerint az Úr Jézus feltámadása egyszerre volt történelmi és transzcendens esemény [1]. A tanítványok tehát valamiként úgy innen az evilági keretek között, mint a földi távlatokat végtelenül meghaladó, az ezeken túli valóságon, megbizonyosodtak arról, hogy az Úr Jézus él.

Az ájtatosság alatt nekünk is lehetőségünk volt lélekben szemlélni ennek az „inneni és túli” misztérium-realitás három mozzanatát. Az elsőt, amelyben ez az esemény átalakítja a tanítványokat. A másodikat, amelyben ez a valóság megszólít bennünket is. Végül a harmadikat, amelyben felismerjük, hogy a feltámadás titka, Krisztus új életébe és békéjébe való átalakulásunk mértékében realizálódhat bennünk és általunk is (Janka Ferenc).

A tanítványokat átformáló hallatlan újdonság fontos történeti, tapasztalati pillére az üres sír, a levetett halotti lepel és fejkendő, (amelyeket sokan a máig megfejthetetlen módon keletkezett torinói lepelben és a manoppellói „nem kézzel festett” arckendőkben tisztelünk). A feltámadás történelmi evidenciája melletti döntő érv azonban nem a sír és a leplek, hanem a tanítványokban végbement, másként teljességgel megmagyarázhatatlan, lassú, de radikális változás. Az evangéliumok ugyanis egyáltalán nem egy misztikus elragadtatástól lelkes, egzaltált közösségről beszélnek, akik az Úr Jézustól függetlenül is megértik az események értelmét és saját belátásaik alapján tanúkká majd vértanúkká válnak. Épp ellenkezőleg. A Mester szenvedése és kereszthalála megrendítette a tanítványokat, akik elfutottak, megtörtek, szomorúak voltak és félelmükben bezárkóztak. Nem hittek a sírtól visszatérő kenethozó asszonyoknak, ezért amikor az Úr Jézus húsvét estéjén megmutatta nekik önmagát „szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét”. (Mk 16,14). Vagyis az a hipotézis, amely szerint a föltámadás az apostolok spontán hitének, vagy hiszékenységének „eredménye” lett volna, teljes képtelenség. Hitük csak a föltámadott Úr valóságának átlényegítő evidenciájából születhetett.

A feltámadás a tanítványokat átalakító másik, e világon túli, transzcendens dimenziója pedig abból fakad, hogy az Úr Jézus új élete nem egyszerű visszatérés a földi létbe, mint Lázáré, a naimi ifjúé, vagy Jairus leányáé. Krisztus egy időn és téren túli másik létmódba ment át.

Fontos ugyanakkor, hogy az értünk szeretetből vállalt szenvedésének és halálának jelei, a sebek megmaradtak és ismertetőjegyeivé váltak. Ugyanakkor Krisztus új élete a hit misztériumában maradt, ezért az ő feltámadása nem is mindenki számára volt, van és lesz nyilvánvalóvá.

A tanítványokat lassan átalakító krisztusi újélet mindenkit változásra hív. A feltámadási evangéliumok szívvel kapcsolatos megállapításai bensőségesen mutatják azt a folyamatot, amelybe mi is bekapcsolódhatunk. Az Úr Jézus először „szívük keménységével” szembesítette övéit. Az emmauszi tanítványok mellé szegődő és a panaszukat készséggel meghallgató „idegen” nem véletlenül nevezte őket „balgatagnak és késedelmes szívűeknek”. Miután azonban a kenyértörésben felismerték az Urat, immár örömmel indulnak vissza Jeruzsálembe és a vele való találkozásra így emlékeznek: „Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?” (Lk 24,32). A tanítványokat átalakító és bennünket is változásra hívó inneni és túli, történeti és transzcendens valóság legvégső titka az, hogy bennünk és általunk is, a mi hitbéli átalakulásunk mértékében realizálódik.   

Amikor Krisztus a tanítványokat így köszönti: „Békesség nektek!”, akkor ezzel nemcsak nekik, hanem minden idők, minden tanítványának egyszerre ad e világban ható és e világ kereteit meghaladó ajándékot és feladatot.

Krisztus békéje nem múltbéli problémák rendezése, de jelenlét, ami erőt ad a múlttal való szembenézésre. Jézus békéje nem valamilyen jövőbeni, megvalósuló feltételre való várakozás, hanem a jövő kezdete. A Mester békéje nem rajtam kívül valósul meg, hanem olyasvalami, ami velem és bennem történik. A messiási béke nem hatalom, amivel a saját gyengeségemet palástolom, hanem erő, ami éppen azokon nyilvánul meg a leglátványosabban, akiknek semmi hatalmuk sincsen. Az Úr békéje nem a „hagyjanak már végre békén” nyugalma, hanem inspiráció, kreativitás, termékenység és elevenség. Az Isten békéje nem valaminek az elfogadása, hanem valaki befogadása. A mennyei béke nem beletörődés valamibe, amitől életunt, vagy depresszív leszek, hanem törődés másokkal. Az Isten országának békéje nem egyéni privilégium, vagy kevesek osztályrésze, hanem mindenki lehetősége. Az Újszövetség békéje nem biztonság, hanem bizonyosság arról, hogy nem vagyunk egyedül, vagyis nem a vereségé az utolsó szó. A Lélek békéje nem valami tartalom vagy tárgy, amit birtokolhatok, hanem kapcsolat, amelyen keresztül a Szentlélek ereje elkezd működni bennünk. Az irgalmas és emberszerető Atya békéje nem a jók és tökéletesek kiváltsága, hanem az esendők lehetősége. A gondviselő Isten békéje nem abból fakad, hogy a dolgok majd jóra fordulnak, hanem hogy én, te, mi egész szívvel az egyedül Jó, az Isten felé fordulunk.[2]

A feltámadott Krisztus létének titka, ajándéka és feladata, az ő új életében való részvételünk mértékében realizálódik bennünk és általunk. A Szentlélek teszi lehetővé, hogy ebbe az életáramba egyre jobban bekapcsolódjunk és megértsük az „Írások szerinti” jövendölések és ígéretek beteljesedését.[3]. Így lehetünk tanúi és felfedezői az Atyaisten minden történelmi várakozásunkat és vágyunkat nem csak beteljesítő, hanem átalakító és felülmúló, egyszerre történelmi és transzcendens, világunkon inneni és túli szeretetének.

Köszönet a közös imáért, a tanúságtételért, a tiszteletért és a háláért papjaink életáldozatáért, a rózsafüzért-társulat tagjai adományaiért, a látható és láthatatlan jelekért egymásért, egymással, végig az égik…

Fotógaléria itt:

Ma 21.6.2021 van, névnapját unnepli Alajos, holnap Paulina.
Gratulálunk!
Hírek
Jó Pásztor vasárnapja – 2021
|
Készítette: romkat.sk
|