Isten legnagyobb titka az ember…

Gábor Bertalan | 2.4.2021

 

Nagycsütörtökkel beléptünk a Szent Háromnapba, amikor is megemlékeztünk az Úr Jézus utolsó vacsorájáról. Arról az eseményről, hogy ezen az estén tanítványaira hagyta szeretetének a testamentumát az Eucharisztiában, örök jelenlétét.

Sajnos, az utolsó vacsora emlékünnepe láthatóan más volt, mint ahogyan azt megszoktuk. Sajnálatos módon liturgiánk - a koronavírus-járvány miatt - az idén is olyan volt, mint a tavalyi – zártajtós. Kivételesen minden pap engedélyt kapott arra, hogy megfelelő helyen, a magánmisét, nép nélkülit, celebrálhasson.

Hála Istennek, mi már hosszabb ideje, különös helyzetben vagyunk. Templomunkból egyenes adásban követhetjük a liturgikus cselekményeket, így, ha látszólag kevesen is, de valójában, sokan voltunk, többen, mint általában. Nagy köszönet érte a Gondviselésnek és szakavatott technikusainknak.

Ebben a szentségben az Úr Jézus az áldozatot, a húsvéti bárányt önmagával helyettesítette: Teste és Vére adják nekünk a bűn és a halál rabszolgaságából való menedéket. Ezen az estén azt kéri, hogy egymás szolgáiként szeressünk, ahogy ő a lábmosáskor tette velünk. Ez a gesztusa már elővételezi a kereszten hozott véres áldozatot.

A szentmise az oltárszolgák szolgálata révén lett bensőségesebb, példamutató és ünnepélyesebb. Köszönet a szolgálatukért és odaadó hitvallásukért.

Fotógaléria itt: